SCHLEIERHAFT ESZTER: VIRÁGÉNEK

Ó, Nap,süss le reám,
Járd át egész testem
Szemhéjaim mögé
Fess virágos kertet.

Rozmaringfa árnyat,
Szegfű bokrétákat,
Orgona mezőket,
Sudár szamócákat.

Sáfrányos levegőt
Sóhajtok karodra.
Legyünk szőlőkacsok,
Egymásba fonódva,

Vadul kavarogva,
Zsenge, zsongó tánccal,
Világot mozgatva,
Mint a kék ég.

Katángnak virága,
Kikerics levele,
Kankalinnak szára,
Csöpp csokrokba kötve,

Hulljon a világra,
Úgy, mint fényes csillag,
Gyöngy illatú harmat,
Fekete föld göröngy.

Mint a kabát szárnya,
Angyal glóriája,
Örök kísérői
Egy andalgó táncnak.

Lángot vess a múltra,
Nézz fenekes kútba,
Mert zuhanni kezdtem
Nyír-fehér karodba.

Másnapos a hajnal,
Száll a virradattal.
Hamus gerle madár
Füge fészkére száll.

Tevéled, életem,
Mivé lettünk ketten,
Mosolyog az Isten,
Vackor édesével.

Fahéjat csókolok
Nedves ajkaidra,
Holddal iszom ’latját
Rőt göndör hajadnak.

Hegedűnyak csiga
Csavarba gubózom,
Azt kívánom, csak azt,
Ne érj véget álom