ÚJHÁZY NAGY DÁNIEL:
BOSZORKÁNYOK SZENTESTÉN

(Verze 1)

A hideg napfény kékében
Feléd félholdmódon repülök
Félholtágban eltűnök
És hústengerbe merülök
Szélbe kap a haj
Azt mondják fordítva szép a kép
Ordítva kérd’
Melyiktől ered ez a zűrzavar?
Szép is az első halál
A második már csak rosszabb lehet
És a dohánytól már hústüdőm se fáj
Mikor fájt, úgy tudtam, van
Hiáb’ beteg, majd elporlad
Csak a hús nem rohad

(Ref)

A májam, vesém kell nekik
Megkapják azt mind
Ha illatukat orromba legyezgetik

Boszorkányok szentestén
A húsomat méregetik
Megkapják azt mind
Ha a többit kicsit megszeretgetik

(Verze 2)

Ránk húsvirágok fordulnak
Ránk mordulnak, megnéznek, azt elillannak
Groteszk egy illatár
De szagnak mégsem mondanám
Groteszk egy illatár
A tárcám üres, kongva áll
De jól szeret az irgalom
A hóhér is a kínpadon
Amíg beüt a kínhalál
Egy cafat hússal megkínál
Lehet húsmaró a gondolat
De nekem már csak a hús nem rohad

(Verze 3)

Ne vegyél a hússzádra
Túl sokat tudsz barátom
A hústalan ember is magára
Már csak tetoválást varrat
És ha nincs erő
Még a vegán is csak húsevő
A húsnyaló nők meg
A szemembe nőnek
Majd bele is köpnek
És azok a hűsízű ölek
Bele hullok én általad
S e húsmasinán áthalad
Hogy csak a hús nem rohad