ÚJHÁZY NAGY DÁNIEL
TESTELLENBEN //「　」

Félek magam lenni
Túl sok gúnyát viseltem önként pajzs módjára
S elfeledem milyen mezítelen valóm
A csillagoktól díszes űrkupola túl szűk burok nékem
Csupán setét verem
Melybe még reménytől bódult kobakom beleverem
Mikor nyújtóznék tova mélyebb jelentések karjaiba
Hozzád szólni puszta unalom, szájizmok felesleges nyújtózása
Én lelkedbe raknék egy darabot saját szellemem cafatjaiból
Hogy egyesüljön benned e szavakban a tartalom:

「　」

Tedd, amit teszel
Bármely gát állék eléd
S Légy jó, ne Légy.

//

S inkább nyelvem tépje ki a zordul maró játékos kampója a nem merésnek
Minthogy életem ereje bizonyuljon kevésnek
Mázold be arcomat igaz hitemmel S ha az ajtó zárva áll
Nyúljunk feszítővas után
Sóhajtsd belém a túloldalt
Legyen az egyenes út is fordulat
Ha széllel szemben szállunk
Karolj föl, s tűzz föl a lobogóra
Hadd zengjek nyitott szíveknek
Hadd legyek hasonló sorsok hússzínű jelvénye
Mely érted van ha már nem vagy magadért