FA MIKLÓS:
MIÉRT ÍRJAK?

Miért írjak, miért hallassam a hangom?
Nincsen méh elég költő, művész, zenész,
Kik enyhítenek a koron?
Kiknek hangját szívesen halljuk,
Mert mikor épp művüket csodáljuk
Elterelődik a figyelem arról, mi körbevesz.
A szürke nyomottság,
Mindenki ingerült, s mikor egy ilyen embert
figyelünk, ki hallatja hangját
S valamit ad nekünk...
Fellobban a remény lángja,
Hogy úgy is tekinthetünk az életre s a világra,
Mint ajándék, s nem csak teher,.
Arra ösztönös, hogy segítsünk hol lehet,
Szerezzünk örömöt, boldogítsuk az embereket,
Mert a boldogságnál nincsnagyobb
Kincs a világon
És ki azt elvesztette, az mindent elvesztett,
Hidd el, én már csak tudom.
Voltam boldog, s boldogtalan,
De, ha választok, akkor sem tudom,
Hogy mi az amiért kiállok,
Mert azt nem tudhatod,
Hogy mi lesz az, mi a színes boldogságot
kicsalja és a kicsorbult
Szürke hétköznapokat megpirítja,
Hogy színt kapjon, mint hús a serpenyőben,
hogy finom legyen, és szívesen fogyasszuk,
Az életnek is ez a titka.
Lehetsz te bárki, egyszerű közember,
De tudod jól, hogy az igazi hős az az ember,
Aki azért cselekszik, hogy számodra jobb legyen.
A Művész is hős, kinek elméje a fegyvere,
Hát hallgassátok nyitottan,
Figyeljétek és lássátok, hogy a
Boldogságnak mekkora az ereje.
Ezért írok.