JAKABFFY MIHÁLY: LÁTOMÁS

Tegnap rám talált a szerelem
A villamoson tekergett.
Szemét lehunyta
Nem akart észrevenni.

De én láttam őt
Szeplős orrával
Nézett szemüvege alól
És mosolygott én rám

Én nem tudtam, ki ő
Szerelemnek ily formájával még nem találkoztam
Bár már a szerelem se látogat oly gyakran
De most tisztán láttam ott ült előttem

Lehunytam szemem.
Nem bírtam annak a barna szempárnak ellenállni
Nem volt képes megmozdulni
Leszögezve ültem mint akit hipnotizőr tart fogva

Az én hipnotizőröm ott ült előttem
Arcára már nem emlékszem
Csak az érzésre:
Jó!