FA MIKLÓS:
VÁRAKOZÁS

Lábam nem mozdul.
Kezeim mellettem szorosan.
Csak állok és nézem,
Miként írom sorsomat.

De legbelül tudom,
Mozdulni akarok,
Álmom zaklatott,
S torkomon érzem markodat.

Még mindig csak várok,
Ez Estragon tanította várakozás
De kérdem én:
Mikor múlik már e lidércnyomás?

Eztán karjaid lehullanak,
Levegőhöz jutok végre,
Ajkaid hallgatnak,
Így vegyül vér vérrel.