KAKUKKFY ÁBEL IMRE:
TULIPÁNRÓL A TÖRNEK

Körülöttem ragyogás van
Ametiszt szín s topáz
Sztalagníttal teliszőtt kis
Arcothordó csigaház.

Vájjak mélyre vagy magosba
Odakünn vagy idebenn
Oldalamról mind hiányzik
Ismerős ismeretlen.

Pantheonban szobor voltál
Szétzúztak a szeretetért.
Cédrus berek, mint emberek
Mesélnek hűs szelekért.

Szökőkúton víz fodrozás
Voltál, én meg öreg kő,
Volt, ki pénzt vetett reánk,
Én kőarcommal néztem őt

Te friss lanthang csobogással
Csiripeltél, morajlottál
Kék és vörös volt a Napfény,
Mi az árnyékben is megtalált.

Zöld féltés volt a nyakamon
Kravátlit kötöttem rá.
Kezem lenne derekadon
Arany övet kötnék rá.

Arc az arcnak ékszerháza,
A szemünk az teafű
Jobban volna, ha nem látnék
Maradnék dísztelenül.

Kéz a kéznek puha ágya,
Én egy gyékényen pihenek.
Paplanok, hímes párnák
Megálmodtam már titeket.

Szem a szemnek fürdőháza
Forró vizek tanyája,
Ha elmerülsz kádjaimban
Ár szökik ki sebesül.

Körülöttem ragyogás van
Muzsika és dalolás
Égi lábad toppanása
Lelkem mélyén leigáz.