KAKUKKFY ÁBEL IMRE: AZ ELSŐ REJTÉLYHEZ
négyszer négyben

Éltünk a csillagfény alatt hogyan tel,
Hogy múlik, hogy viszik csak el.
Ha felpillantunk néhanap, hinnéd-e
Hogy vendégek vagyunk csak a Nal alatt.

S tudd meg, a Nap is vendég:
Heves, tüzes, fortyogó egyén.
Gyöngy kezedet mérd csak hozzá,
Nem külömb a Nap, Te, Én.

Mi is hát, mint csillag vagyunk,
Jelezzük az éj felet,
S nézzük ezer szarkalábbal
Szemünkben a kék eget.

S ha leszen vége, s az csak lesz,
Mind fogjuk együtt s a Nap kezed,
S csak lobogunk utána,
Mint a kabát lenge kéklő szárnya.