KAUKFY ÁBEL IMRE: ÁTKOZÓDÁS

Ördög, ördög, ördög
Gyere, kihívlak most.
Elsőnek bánatért.
Másszor örömökért.
Háromszor leányért,
Negyedszer fiúért
Ötödször ezüstért
Hatodszor aranyért,
Hétszer a titokért,
Amit sosem
Mondtatok el.

Egy vasárnap éjjel
Koppant csizmám sarka
Fémes pendüléssel
Nyögte azt a járda.
Űztem a szeleket,
Rontottam az árnyat.
Könyörtelen ember
Ártányra vadászva.

Lidércet kötöttem
A jegenye fára.
Nem hatotta szívem
Átkozott sirámja.
Fogtam boszorkákat
Hosszan visítoztak.
Tűzzel, vassal mondta,
Meg lesztek tisztítva.

Kaptam én ördögöt,
Egy oltár alatt bújt meg.
Nem használt az öldök
Se karó se ütleg.
Túlvilágra nem ment
S kinevetett engem.
Megkaptam grabancát
Kalapomba tömtem.

Ha nem takarodsz hát
Szolgálj csak te engem.
Engem, aki vagyok
Engem, aki leszek.
Kalapomba rejtlek,
Erszényembe teszlek,
Ha már nincsen Isten,
Elveszett a részletekben

Ördög, ördög, ördög
Gyere, kihívlak most.
Elsőnek bánatért.
Másszor örömökért.
Háromszor leányért,
Negyedszer fiúért
Ötödször ezüstért
Hatodszor aranyért,
Hétszer a titokért,
Amit sosem
Mondtatok el.