MIGLÉCZI BORÓKA: PYGMALINA BÁNAT

Megöltél.
Ott a metró aluljáróban.
Azóta is, ha arra járok, látom a lányt
Vérbefagyva.
Látom magamat vérbefagyva.

Happy death day.
Mint egy klisés horror film.
Happy DEATH DAY minden hajnal
Amikor Máb királynéval
Kéz a kézben kísértesz.

Miért jössz vissza?
Miért pont akkor,
Amikor már csak egy arctalan alak vagy?

Áron.
Te nem is létezel igazán.
Galata.
Csak egy szobor voltál pusztán.
Elneveztelek, felruháztalak mindennel,
Amivel elmém fel tudott.
S láss csodát, megteremtém
Saját démonom.

Nem is tudom már, milyen volt.

Milyen volt szemed zöldje.
Csak azt tudom, hogy a tavaszi Lomberdők is fakónak tűntek melletted.

Milyen volt a hangod.
Csak arra emlékszem, mikor te szirén voltál
Én nevetve ugrottam a tengerhabzöld óceánba
Pedig úszni sem tudtam.

És megfulladtam.