PAULY FANNI JÚLIA:
NEKED, AKI ELŐSZÖR MONDOTT LE RÓLAM

Csomag voltam,
az utazómmal vándoroltam.
Fegyvertelen voltam,
kértem, hogy védelmezz.
Ígéret voltam,
bizalommal hozzád fordultam.
Ártatlan voltam,
nem kellett, hogy szégyenkezz.

Csoda voltam,
csillámpor a szürke porban.
Szeretet voltam,
feltétel nélküli és esztelen.
Kitartó voltam,
míg terád vártam a sorban.
Ma ember vagyok,
de nélküled.