SCHLEIERHAFT ESZTER: PÉNTEK DÉLUTÁN
szemelvény a fennkölt nélküliből

Mint a kabát lenge kéklő szárnya,
Úgy léptünk be a kocsmába.
Elég a világból - kiáltottuk -
Betérünk, de csak egy pohárra.

- Hosszú nap után megesik,
A feszültség egy fröccsel kitisztul,
S a homlok pörge ránca
A beszéd közepette kisimul -

Alacsony boltozatú pinceszoba,
A sarokban ódon társaságunk asztala.
Fáradt mosolyogva pohár perem mögött,
Az asztal körött egy-néhány cimbora.

Folyik a szó, s a fröccs is fogy
Összenézve - Két pohár még nem gond...
Az ötödiknél két szerelem közt szóba jön,
Az indulással netán kéne gondolnunk.

Mámorosan kibicékelünk a szabadba:
Boldog a világ, okunk nincs panaszra.
Imbolyogva indulunk, szó nincs, csak szem beszél,
Könnyem kicsordul, az öröm ez, nem szembeszél.