ÚJHÁZY NAGY DÁNIEL: NINCS MIT MONDANOM

Ebben a városban
A melankólia öntudatlan népviselet
Emitt e városban
Remélem egy kisebbséget képviselek
S nem lubickolok sokáig önsajnálatban
Magyar módra
Ebben a városban két szél fú
Az önkontroll csak bohókás
Elkapott tán, de ment is tova
A mámor inkább forgóciklon
Nem enged a központból
Lennék én is szél
Csontodba harapnék
Szél, mely nem félve él
Szél, mely hátha elér
Mielőtt letépem a fejem s papírkosárba dobom a versek mellé,
Miket sosem fogsz olvasni

Ebben a városban csupán két busz jár
Az egyik néha, a másik soha
De egy átmulatott éjszakából
Tán még én is hazatérek
Kelleténél eggyel ittam többet
De talán kettővel kellett volna
Bár e cigaretta örökké tartana
Nincs kedvem eldobott csikkekből nikotint facsarni
Vagy maradjék
Vagy ha elmúlt
Mi elmúlt, múljék rögvest
Túlpörgött mámorban
Csak élményekre vadászom
Önző társ az addikció
S ha a lét csak fikció
Akkor bizonyára Tragédia s Komédia,
Erosz s Thantosz
Csúfolódó rosszcsont kisgyermeke
Ki halkan szitkozódik fülembe
Mielőtt letépem a fejem s papírkosárba dobom a versek mellé,
Miket sosem fogsz olvasni

Fiatalon lettem tán vénember,
S ha csak a létem kell
Vedd el, s menj el
Menj, miért is maradnál
A remény fertőző kór
Berreg az álom s fejembe ontja
Mint sokezerszín festék cseppet
Mely csak kérdést képes formálni
S ábrándjaim vászonáról lemosni
Veszett mozgalom
Berreg az órám, a nap ismét számra süti e szavakat
Nem leszek én nagyköltő
Nem leszek én nagytanár
Legfeljebb leszek lelki gondnok
Ki fejjel megy a gondnak
Fut a kétség elébe
Csak egy félpillanat békéjért cserébe
Bojkottálnám a furcsa betegséget melyet érzésnek neveznek
Hogy ne kelljen mit mondanom
Hogy bár ne vágynék rá, hogy meghallgass
Amit csillagot lesve kívántam
Most szánakozva bánok
Eljött, de rám omlott kamatja
Paplant terített hátamra, s mégis fázok
Fázom! S remélem ma nincs mit mondanom
De még megpróbálok összekaparni
Múltmaganak egy szelíd epigrammát
Kis esetlen sírbeszédet
Mielőtt letépem a fejem s papírkosárba dobom a versek mellé,
Miket sosem fogsz olvasni

S jöjjek el, mint új ember
Ma hajnalban, mihamarabb
Jöjjek el, ki szemben a régiben
Felszólalni ismét mer.