KAKUKKFY ÁBEL IMRE: RÓKADAL

A nyár elmúlt, ősz van.
Foltvarrott takarómban
ücsörögnék elrévedve
egymagamban, egymagam.

Róka voltam valaha,
Künn az erdőn laktam,
És most rút kétségek
Ütnek, marcangolnak.

Róka vagyok most is.
Ösvényemet járom.
Nyomomban nincs senki,
Se vadász, se barátom.

Róka leszek minduntalan.
Szemben a világgal.
Nem szolgálok senkit,
Erőm a magányom.

Az ősz elmúlott immár,
Tél idő költözött,
Foltvarrott takarómba
Róka verset dörmögött.