KAKUKKFY ÁBEL IMRE: SZÉP VOLT AZ EST

Szép volt az est,
Mi ott fölénk borult,
S néztem ajkaidat,
Mire csókom tódult.

Bátortalan s tán félszeg is,
Szerelmes vagyok,
S tán részeg is,
De igazán igazat írok.

Ha írva mondom én neked,
Esküvések, eszélyek nélkül,
Irónom nyomában
A szív is mélyül.

De másként nem mondom.
Fekete sorok, fehéres papíron.
Szép volt az est,
mi ott fölénk borult,

Zákányos lettél azután,
Hajnalban a sétány padján.
Hidegen fújtak a szelek,
Te sem voltál, én sem leszek.