ÚJHÁZY NAGY DÁNIEL: ARANY Jól tudod, csak csont és bőr az én kis templomomEltévedtem a helyen, ahol születtemElfeledtem az arcokat melyek néztek ‘hogy felnőttemEgy monitorral világított sötét kor, még mindíg ég bennem a pokolMikor a lelkem túl gyenge és berepedtMikor szeretni percről percre…

MIGLÉCZI BORÓKA: AVE ÁRON Azt hittem, hogy ő a férfi. Azt hittem, hogy ő a zöld.Hogy ő a tavaszi lombok, a gyógyító növények. Azt hittem, hogy ő a sárga.Hogy ő a szerencse, hogy ő az éltető Nap. Azt hittem, hogy ő az összes szín. Kivéve a fehéret, mert az semmi, az űr, a hiány.Ő pedig valami.A…

FA MIKLÓS: IDŐ Időt kaptunk, hogy megismerjük magunk,Hogy megismerjük egymástÉs kapjunk egy kis rálátást,Hogy kivel élünk kívül, belül. Bizonytalanság.Bizonytalan a világ,Bizonytalan a lélek,Bizonytalan a szomszéd,Bizonytalan az élet. És?És rájövünk, hogy semmit sem tudunk,Még csak nem is sejtünk…

JAKABFFY MIHÁLY:AMIT KI KELL ÍRNI Az emberi kapcsolat egy fordított, végtelen piramis. Ha úgy vesszük, hogy az alapkő egyben a csúcskő is, nincsen teteje. Egy folytonosan táguló, növekvő fal, ami egyszerre csak összeomlik. Összeomlik a sivatag közepén, és csak az emlékek szertehullott darabjait…