ÚJHÁZY NAGY DÁNIEL:
ÉGVONAL!

Túl igazi, e világi, valami virgázik
Már megint a rossz helyen
Egyszer vagyok túl máshol, aztán túl józan
Mélyre esek, le a porba
Már megint mi van velem?
Mi tehet a férfi, ha fél, és sosem adatik esély?
Valaki más tart közel, várom, ez tán elföldel
Túl igazi, e világi, valami virgázik
Már megint a rossz helyen
Már megint mi van velem?
Rossz felé vetem a hálom
Retiráda, fehér a zászlóm
Most elérhető, s elérhetetlen
Égre nyújtózok, és csak remélek már
Katrina és homokvár
Úszok az árral mint vér az erem-ben
Egy celebritás, Lisztománia fejemben
Fognám de szétfolyik kezemben És mert félve merész az egész
Csak nézem hogyan néz
Mit beszél a szembe szél?
eng a világ, derülök s majd ismét szomorkás
Egy piruette meg egy forgás
A logika itt már rég nem úr, s jól van az úgy
Cigarettára harap a kis ajkad
Egy kép tekeredik, fejembe akad
Fantáziám már megint elszalad
Villám vagy, félek a hangzavartól
Macskajajj a vadvirágra
Árnyalat színvakoknak
Most elérhető, s elérhetetlen
Égre nyújtózok, és csak remélek már
Katrina és homokvár
A szépség egy momentum, egy grimasz, mozdulat feléd
Minden részletében a tiéd — egy másodperc, s tér és idő
Neked zeng, csak neked görbül, rád nézek, és minden veled elcsen-ül
Visszavonulás, fehér a zászlóm, egy súly
Dobj egy csontot nekem még, s jól van az úgy