PAPP MÁTYÁS: A HÍR

(Szerkesztői megjegyzés: ez egy 2019-ben született írás.)

Szenzációként járta be a világot a hír: új, veszélyes kór terjed, a félelem. Ott lappang emberek ezreiben, tízezreiben- talán százezreiben is-, és ha felülkerekedik az emberen, nincs menekvés. Beleakaszkodik az emberi agyba, szívbe, lélekbe és megbénítja azokat. A félelem beférkőzik és falat húz emberek közé, árnyékot vet a legboldogabb pillanatokra, s képes rajtaütésszerűen akkor is megjelenni, amikor senki se számít rá. Talán még halálos is lehet.

Hősünk, a fiú először nem tulajdonított jelentőséget ennek a hírnek. Tanulnia, dolgoznia kellett, meg aztán néha szórakozni is elment, mint a legtöbb egyetemista. Egyszóval nem volt ideje ilyen dolgokkal foglalkozni.

Ám egyik nap, amikor épp otthon ült és tanult, a lakótársán a lányon- akivel együtt bérelték a szobát-, valami furcsa dolgot vett észre. Először nem is tudta megállapítani, hogy mi az. Csak annyit érzett, hogy történt valami. Mintha a lány félt volna. Ezt a futó benyomást igyekezett minél gyorsabban elhessegeti magától. Hiszen ez képtelenség! Annyi mindent mondanak a hírekben; az is lehet, hogy nincs is ez a kór. De minél jobban igyekezett, annál jobban beleakaszkodott ez a gondolat. Igen, a lány fél! Most már határozottan tudta. Talán a jövőtől, talán a magánytól, talán attól, hogy szülei betegsége súlyosabb, mint azt az orvosok mondják, vagy talán csak a holnapi matekvizsgától. De félt.

A fiút rettegés fogta el. Most mi lesz? Mi lesz vele a lány nélkül? Gyermekkoruk óta közeli barátok voltak. Régen ugyanabba az iskolába jártak, majd együtt jöttek fel vidékről a fővárosba tanulni. Hogy lehet, hogy a lány fél? Hogy történhet ez velük? Pont velük?! És ha ő félhet, akkor…

A fiú rádöbbent valamire. Hiszen ő is fél! Ebben a pillanatban alapjaiban dőlt össze minden, ami biztos volt. A jövő semmissé vált, az elmúlt lett az élete. Nincs tovább, nincs menekvés. A félelem megbénította az agyát és eluralkodott fölötte. Mindennek vége!

Ám aznap este nem történt semmi szokatlan. A lány későig tanult, megvacsorázott, majd elment aludni. Minden úgy ment, mint azelőtt. Legalábbis egyelőre.