SCHLEIERHAFT ESZTER: KISFALUDY SÉTÁNY

Lágyan kél az esti szél
És csak táncolnak a habok,
Nem suttognak a gesztenyék,
Ingben, csöndben ülök a padon.

Én nem is vagyok lényeges.
Nézzünk át most rajtam.
Én csak halkan beszélgettem
Tagoréval a sétányos parkban.

Mit nézel még, Te,
Te, a papír másik oldalán, ott?
Lásd helyettem az alkonyóráját,
Milyen színben ketyeg.

Milyen a füredi bor,
A lányok, a víz, a fellegek.
Kellj át siófokra almádiból.
Én nem mehetek veled.

De gyarló is a vers!
Nem tudsz elszakadni,
Kilépni a sorok közül.
És én is itt maradok.

Nézzük ketten, négy fal nélkül,
Hogyan lepi el hajnalig, vagy örökké
Tomba ember-ár a sétányt, a partot,
S senki nem látja a vers-író bolondot.