SZERZŐ NÉLKÜL: CÍMTELEN.

Fogtam egy tollat egy lapot
Felírtam titokban ami aznap rám hatott.
Mondom magamnak ez a kezdet fiam
megihlet a kezdet fia
Nem kell a rím sem ha tartalomból ok van
De nem merem kiadni mert be vagyok fosva.
Fejben összeraktam ezerszer
De hogy veled legyek még csak mint ötlet sem vetem fel,
Pedig ezért esem szét minden este
Mert nélküled csak úgy jó ha be vagyok mindenezve.
Jogtalanul sír a szám.
Ha csak ez a problémám.
Aki ilyet tol az nem volt még ki egy CSAJTÓL.
Vannak itt srácok drogos apával,
Meg aki annyit tol, hogy úgy kell majd elásni.
Látom, hogy vannak, akik nem mindennap esznek,
És akik nem tudnak kitörni akármit tesznek
Nem tehetek semmit a nyomor ellen.
Tehát csak leírom, hogy mit gondolok:
Minden szar forrása az emberi JOGVISZONYOK.
Nem a rendszer hibája haver
Ha apátok a semmiért hagy el.
Fáj látni az utcán, ha csak egy kutya maradt
vele a legnagyobb szarok után.
Ez a baj a gondolatmenetekkel,
hogy bármibe bele kezdesz, mindig a szarhoz visz el.
Nem kell ám gondolkozni ott vannak drogok,
De ha mindenki tompa nem lesz itt semmi sem jobb
Egyre hosszabbak a sorok
Ahogy jövök bele.
Van sajnos sok ezer ok,
Ami fájhat, ha sokat gondolsz bele.
Azt mondtam, hogy nem gondolkozunk.
De látom már ha így van
Létezni sincs túl sok okunk.
Csak írok és írok az ágyban fekve
Ha kész a szöveg? Leszarom mi lesz vele.
Ha hallod vagy látod, hogy mit írtam
Nem tudom mi vagy, vagy ki vagy
De szeretném, ha tudnád
Hogy ezeken a sorokon kurva sokat sírtam.
Elkapott az ihlet
Mert van miről írni.
Ez jelentheti azt is, hogy érdemes élni.
A fájdalom is kell,
Csak lassan már kurva sok
De ugye a vihar után mindig jön szivárvány
Nekem nem tudom ki az vagy mi az
De minek ennyit várni rá?
Nem kaptam még eleget?
Már az is fáj, ha látok egy síró gyereket
Érzem, amit ti csak nem mutatom
Ha visszaemlékeznék a jót kéne kutatnom
Sötét ez a világ, és ha fájdalmat látok,
Hiába nem velem történik, gondolok rátok
Mutatom az érzéketlen kemény gyereket.
De minden faszság megérint, HÁT MIT TEGYEK?
Sírni szeretnék az óta is,
De ha nincs kivel, akkor nem lehet.
Én várom, hogy megkapjam a kezdő löketet
Csak valaki kéne, aki átölel
Nem csak kívül, hanem a lelkével.
Azt sem tudom, ki lehetne
Nemhogy ő is engem szeretne.
Kurva jó minden, mindenki ezt mondja,
De ha egy szer sírnék úgy igazán
olyan lenne mit egy kibaszott atombomba.
Zokogok majd egy dunnányit,
Csak jöjjön már, bazdmeg aki irányít
Nem tudom abbahagyni.
Csak fosom a szavakat.
Aludni kéne, de nem tudok,
Csak fekszem és itt ostorozom magamat:
Ha tehetem csak magam elől futok.

Minek ide új versszak?
Rendszer sincs az egészben
De legalább jól mutatja miket érzek éppen.
Suták a rímeim van, ahol nem is léteznek
De bennem is ez van most
Ilyeneket EMÉSZTEK.
Nem tudom, hogy ez be kerül-e a piros könyvbe
Mint a száraz szemem helyetti
Csak jönnek és jönnek a szavak
már nem tudom minek, csak írom amit mondanak.
Mert pontosan ezt már nem én mondom
csak hallom magam, ahogy ezt gondolom?
Rá kéne gyújtani.
Vajon a nikotin miatt szívom, vagy ez egy lassú öngyilkosság,
Ha már nincs merszem a korláton ugrani át?
Bátorság mindent itt hagyni? Vagy gyáva, aki menekül?
Hogy érzed magad?
Jahh kösz, remekül.