SCHLEIERHAFT ESZTER: POHÁR PEREM Kint jártamban, Én ben' jártam. Az ajkaimon Csöndes pára. Sarkaimon Eső emlék Illanások A fejemben. A bor bússá Tesz-e engem Vagy én vagyok, Csak én komor?

THOMA CSABA: CSEPPFERTŐZÉS „Egy őszi délután összeér a nyelvünk.” Ez nem csók, csak egymás után ugyanazt a póznát nyaltuk meg, nem is tudva, hogy most smároltunk tettünk erőszakot a másikon, és még a kezedet sem tisztítod, úgy eszel a nap végén, koszosan. Úgy turkálsz mások orrlyukaiba, hogy azt…

ÚJHÁZY NAGY DÁNIEL: VIHARHOZÓ SANZON Minden este a városban iszom Olyan mint a farsang, mindenki maszk mögött S ha kivillan egy-egy arcizom Mindenki elszörnyed, s elrohad Miért szültek engem falak közé? Helyvesztve vagyok egy zárt térben Szürkületkor nehéz színre lelni S napnyugtakor kelni Sosem…

SCHLEIERHAFT ESZTER: ESTI SÉTÁK Lefolyt a holdfény egy felhős este, Mikor a várost eső pettyezte. Sétálni indult a végtelenbe, Ólmos kabátban, és ténferegve. Utca és város, mind csöndben állt, Mint kongó templom vasárnap tájt. Azóta a Hold üresen ásít, Fénye a földön most embert játszik. Volt ő…

MICHIYUKI: PATH FORDÍTOTTA: MIGLÉCZI BORÓKA AZ ÚT Még, ha addig is ölelsz, míg fojtogatóvá nem válik, Mi már soha többé nem olvadunk össze teljesen. Egy ponton, ami mélyebb, mint a kedvesség, Egymást érinteni pusztán fájdalom. Kérlek szépen, köss össze bennünket örökre. Mi már soha többé nem…

BOLYA Á. BORS: SZÁMONKÉRÉS Szellemem, ha megkapom, Leültetem, s teát rakok elé. - Mond, miért van az, hogy ha szükséges, főleg, ha a lány szépséges, minden, mi szellemes, vagy legalább értelmes iszkol, bújik s két fülem közt csak hajnalpír látszik át? Erre felelj tehát! Rám emeli képét, csöndben…

KAKUKKFY ÁBEL IMRE: KOVÁSZ Az új élet kenyerét sütöm épp. Sava, borsa, kovásza magam vagyok. Bedagasztom a világot is, Hogy elfeledjem, magam vagyok. Csont tornyomban, pince mélyen Van a csöndes pék műhely, Hol e Földet újra gyúrom, Pihenni, Nem, míg nincsen készen. Kék színű lesz majd, s vége…

SCHLEIERHAFT ESZTER: KÉTSÉG Már az idő is Azt akarja, hogy Vége legyen. Réz ízű napjait Feledje már, Mer’ fölemészt, Megfojt, elzár. Villásdugója Kihúzva lifeg. Nem eszmél. Felcserért Nem kiált

JAKABFFY MIHÁLY: LÁTOMÁS Tegnap rám talált a szerelem A villamoson tekergett. Szemét lehunyta Nem akart észrevenni. De én láttam őt Szeplős orrával Nézett szemüvege alól És mosolygott én rám Én nem tudtam, ki ő Szerelemnek ily formájával még nem találkoztam Bár már a szerelem se látogat oly…

PAULY FANNI JÚLIA: SZÁMOLDAT Kedvessé lettél, Bár kedvem nem lett általad. Majd magamévá tettél, S maradtál névjegyzékben egy szám-adat.