PAULY FANNI JÚLIA:
variációS

Egy mellék S vagyok ábécédben.
Egy derek aS harcodban,
egy kedvS ágyadban,
egy vétk S bűneidben
egy öleléS, egy szeret éS mindennapjaidban,
S ernyő lettem szerelmed viharában

KAKUKKFY ÁBEL IMRE:
KÉR(D)ÉSEK DALBAN

Hallod-e te kicsinecske
Ezüstszínű levelecske
Szívembe szívvel keveredsz-e?
Szemmel szembe felismersz-e?
S te szíved az vagy a másé
Kinek nyitok vértemen rést?
S mit találsz a páncélomban
Koldus vagyok, netán lovag?
Mit rejtetnek a vas falak?
Vértezetem milyen alak?
S te mit őrzöl, mi magadé,
Kinek időm megőrzöm én?
S hogy vigyázzak, hogy vitázzak,
Hogy arcodon mosolyt lássak,
Hogyan leszünk mi majd társak?
Rezdülésidben mit lássak?
S ki is vagy te, hogy ismerlek?
Megszólítni, hogy merlek?
Mikor szeretjük meg egymást?
Előre, vagy csak utólagvást?
Akkor is jó lesz, ha együtt vagyunk,
Vagy a másik lesz a bajunk?
Ki hordja majd a nadrágot?
Hogyan őrizzük a lángot?
Ha nevetek nem sértődsz-e?
Ha elvonulsz keressek-e?
Lépted nyomát is figyeljem,
Vagy mi tiéd ritkán lessem?
Változzak-e, változol-e
Ha változok tetszek majd-e?
Elmúlnak tán a kételyek
Vagy holtomig elkísérnek?
Azért csak:
Hallod-e te kicsinyecske
Ezüstszínű levelecske
Szívembe szívvel keveredsz be
Keveredsz be...

FA MIKLÓS:
VÁLTOZÁS

A levelek rég lehullottak
S ha kinyitom szemem csak szürkeség fogad.
Aztán idővel megint fény, s világosság lész
Mely azt sugallja: eltűnt a vész.
Egy körforgás ez, egy ördögi kör,
Mely hol ringat, hol elgyötör,
Hogy eztuán mi lesz? Nem tudom...
Hogy félek e? Igen, de nem mutatom.
Nem tudom mi lesz, de teszek azért, hogy jó legyen,
Holott ha minden jól megy, nyolc hónap múlva Itt csak hűlt helyem
Találod, s nem érted: hova lett?
Talán öt év múlva meglátod...
Tán vissza jövök, s újra nekilátok,
Egy jobb jövőért kiállok,
hogy nekem, nekünk, nekik
A mai állás szerint a jövőben nem csak boldogság rejlik,
De még nem késő!
Hogy ezután mi lesz? Nem tudom…
Hogy félek e? Igen, de nem mutatom.
Nem mutatom, mert tudom, hog félni felesleges,
Hisz ennél, bármit teszünk, úgyis csak jobb lesz
És érzem, mi megcsináljuk, ránk szép jövő vár,
Változás jön… Érzitek már?

MIGLÉCZI BORÓKA:
A ZÖLD METRÓN

Szaladok, rohanok,
Épp csak leültem a metrón,
Vár a zöldséges, a hentes, a kínai
No nem az éttermes
Lásd, még főznöm is kell
Néha még látlak
Tudom, te nem látsz
Megy a metró tovább
Tudod, régen a szabadság zöld
Metrójának tartottam
Emlékszel?Ide hoztad utánam a telefonomat
Emlékszel? Itt vártam rád reggelente
Emlékszel?Ebbe a pékségbe jártunk
Talán egy másik routon nem bántottalak ennyit
Talán egy másik routon nem bántottál ennyit
Talán egy másik routon minden máshogy alakul
De én most ezen a routon vagyok boldog.
Tudod, még mindig a szabadság
Zöld metróján utazom
Csak máshol szállok le
Szaladok, rohanok
Vár a szennyes, a csirke, a Piton
No nem a kígyó, se Perselus
Lásd, még tanulom is kell

"Mire gondolsz?"
"Csak egy régi barátra."

ÚJHÁZY NAGY DÁNIEL
TESTELLENBEN //「　」

Félek magam lenni
Túl sok gúnyát viseltem önként pajzs módjára
S elfeledem milyen mezítelen valóm
A csillagoktól díszes űrkupola túl szűk burok nékem
Csupán setét verem
Melybe még reménytől bódult kobakom beleverem
Mikor nyújtóznék tova mélyebb jelentések karjaiba
Hozzád szólni puszta unalom, szájizmok felesleges nyújtózása
Én lelkedbe raknék egy darabot saját szellemem cafatjaiból
Hogy egyesüljön benned e szavakban a tartalom:

「　」

Tedd, amit teszel
Bármely gát állék eléd
S Légy jó, ne Légy.

//

S inkább nyelvem tépje ki a zordul maró játékos kampója a nem merésnek
Minthogy életem ereje bizonyuljon kevésnek
Mázold be arcomat igaz hitemmel S ha az ajtó zárva áll
Nyúljunk feszítővas után
Sóhajtsd belém a túloldalt
Legyen az egyenes út is fordulat
Ha széllel szemben szállunk
Karolj föl, s tűzz föl a lobogóra
Hadd zengjek nyitott szíveknek
Hadd legyek hasonló sorsok hússzínű jelvénye
Mely érted van ha már nem vagy magadért

KAKUKKFY ÁBEL IMRE:
VASÁRNAP ESTE…

Vasárnap este
Áznak az utcák
Leázik róluk
A sok pimaszság.
Ujjak kopognak
Az ernyő oldalán
Villámok jönnek
Elérnek majd talán.
Velúrból készült
Cipőt viselnek
A bárban állnak
Bár nem látnak engem.
Leereszkedett
Az eső rongy fátyla
Minden ajtón
Kiírva: Zárva.
Nem mossa össze.
Már a szívünket
Nem vetjük le.
Ázott öltözetünket
Össze mossa
Inget nyakkendőt
Kezem kezeddel
Úgy mint egy kézelőt
Tán a villany fény
Vagy a sör íze
Dereng az utca
Az ázott messzeségbe.

ÚJHÁZY NAGY DÁNIEL:
ÉGVONAL!

Túl igazi, e világi, valami virgázik
Már megint a rossz helyen
Egyszer vagyok túl máshol, aztán túl józan
Mélyre esek, le a porba
Már megint mi van velem?
Mi tehet a férfi, ha fél, és sosem adatik esély?
Valaki más tart közel, várom, ez tán elföldel
Túl igazi, e világi, valami virgázik
Már megint a rossz helyen
Már megint mi van velem?
Rossz felé vetem a hálom
Retiráda, fehér a zászlóm
Most elérhető, s elérhetetlen
Égre nyújtózok, és csak remélek már
Katrina és homokvár
Úszok az árral mint vér az erem-ben
Egy celebritás, Lisztománia fejemben
Fognám de szétfolyik kezemben És mert félve merész az egész
Csak nézem hogyan néz
Mit beszél a szembe szél?
eng a világ, derülök s majd ismét szomorkás
Egy piruette meg egy forgás
A logika itt már rég nem úr, s jól van az úgy
Cigarettára harap a kis ajkad
Egy kép tekeredik, fejembe akad
Fantáziám már megint elszalad
Villám vagy, félek a hangzavartól
Macskajajj a vadvirágra
Árnyalat színvakoknak
Most elérhető, s elérhetetlen
Égre nyújtózok, és csak remélek már
Katrina és homokvár
A szépség egy momentum, egy grimasz, mozdulat feléd
Minden részletében a tiéd — egy másodperc, s tér és idő
Neked zeng, csak neked görbül, rád nézek, és minden veled elcsen-ül
Visszavonulás, fehér a zászlóm, egy súly
Dobj egy csontot nekem még, s jól van az úgy

KAKUKKFY ÁBEL IMRE:
FEKETELEVES

Fáradt voltam. Könyvvégi-, indokolatlan fáradalommal. De úgy sütött a nap, olyan kérlelhetetlenül nyár volt, hogy bűnnek éreztem volna, ha párnák közt heverészve töltöm a délutánt. Így hát, tétova léptekkel elhagytam ágyamat.
Belegondolva túl meleg, s fülledt lég töltött el, mintsem kellemes volna szunyókálni.
Tompa agyamban két cél leledzett csak:

Nem elaludni
Értelmesen cselekedni
Nem elaludni
Értelmesen cselekedni
Nem elaludni
Értelmesen cselekedni
《KÁVÉ》
Ugrott a megoldás lass' eszembe.
《KÁVÉ》
Mikor ez a varázsos szó elért hozzám, oly békesség öntött el, hogy egy pillanatra úgy tűnt, buddha lettem.
Nem lettem. Mint az utólag kiderült, mikor átestem a küszöbön, s a legprofánabb módon illettem minden eddig élt, s ezutáni küszöbfaragót, ill. különféle nőági rokonaikat. De ezt senki ne vegye személyeskedésnek.
Miután nem lettem buddha, célirá-nyosan a konyha felé törtem az utat.
Ködös látásom tisztulni kezdett, levegő áradt tüdőlebenyek közé, s vérem dalolva frissült fel, örömködve az éltető légnek.
Így már semmi volt szétszedni a bialetti féle, köznyelven ,,kotyogós'' kávéfőzőt.
Elsőnek víz; pont a vonalig: nem viselem, ha több, vagy kevesebb folyadékkal főzöm a feketét. Aztán szűrő, majd a darált kávé.
Sírnivalóan jó volt a gázrózsa fölé helyezni a hatszögű alchemista eszközt.
Sub Rosa: több volt ez, mint puszta kávé. Életelixír lehetett, nem kevesebb.
Finom kattogás, köhécselés az edény felől.
《KÉSZ!!!KÉSZ!!!》
Fehér porceláncsészébe kéjjel töltöttem a gőzös fekete levet.
Kifordultam a konyhából, s emeltem a bögrét, az isteni ajándékot. Mikor lábam beleakadt a küszöbbe, támaszt vesztve elvágódtam hosszan a kőpadlón.
Csak hallottam, ahogy a feketés csésze darabokra törik.

Másnap reggel holtan találtam magamra a kávé áztatta padlón.

PAULY FANNI JÚLIA:
CÍMTELEN

A cipész gyereke jár lyukas cipőben,
Az órásmesteré sosincs ott időben,
Az idegenvezetőé nem talál haza,
A bíróénak hazug minden szava.
Ki elesik két bal lábában, táncos az apja,
A sintér gyereke ma apját torkon harapta,
Teafőzővel rikolt versenyt az énekes lánya,
Az óriás fia 150 centi állva.
A szemész fia vak,
Az ateistáé pap,
A magányosé mindenbe beleüti az orrát,
Az íróé hajcsattnak használja a tollát.
A színész gyermeke nem mer köszönni a boltban,
Az orvosé a kertben fekszik holtan,
A pszichiáteré egyedül könnyei-ben ázik, halkan sírj, ne kiabálj,
A festőében a fantázia az egyetlen hiány.
Máséra ujjal bátran mutogass,
Bár a tied nem éri meg a tavaszt.
Keserű ősz vár így reátok,
Kiskirályok, királyleányok.